Az első rózsa

Üdvözletem! Sikerült a második fejezetet keddre hozni, ha az első is azon a napon jött ki. Igyekszem ezt a tempót tartani. Úgy gondolom, jó ötlet volt átírni ezt a történetet, mert sokkal jobban élvezem az írást, noha néha lassan is megy. Ebben a fejezetben történik ez és az, szerintem izgalmas lett. Elindítottam több szálat is, melyeket már most képes lennék megírni, de azért lassan haladunk, hisz nem kell rögtön a mély vízbe ugrani. Nem igazán tudom továbbra sem, hogy hány fejezetesre tervezem ezt a történetet, de nem is akarok erre gondolni. Azt azonban már tudom, hogy merre megy, és hogy mi lesz a végkifejlet.
Ha Bogi sztorija véget ér, már tudom is, hogy mi lesz a következő írásom. Néha jobb előre tervezni, persze nem minden esetben. Van amúgy novellás kötetem is, amit lassan lehetne bővíteni. És vannak is ötleteim hozzá, bár 5 fejezetnél többet nem akarok írni. Kettő már megvan, így kell három. A héten szerintem hozok is olyat. A fanfic gondolata eléggé vonz, így a soron következő művem egy olyan lesz. Hogy pontosan mi, az majd kiderül. Hamarosan jelentkezem. És az ízelítő sem marad el:

“Pimasz hölgy” Ez a két szó jár a fejemben, mióta hallottam tőle. Azóta eltelt pár tanítási óra. Az elsőn megtudtam, hogy milyen hetem lesz; a másodikon pedig azt, hogy a harmadikat Gergő fogja tartani, és már jelenleg a negyedik órámon ülök. Koncentrálnom kellene a fizika tanárra, de ez most lehetetlen. Az idei év első tesi órája maga volt a katasztrófa. Számomra mindenképpen. Nem azért, mert futni kellett, nem is azért, mert máris kötél mászásra kényszerített, sokkal inkább azért, mert éreztem magamon a tekintetét. Hogy ez jó, vagy rossz, fogalmam sincs. De soha nem izzadtam annyira, mint az előző órámon.