Üdvözletem! Hát végre eltudom kezdeni az Élj úgy, mint nevezetű történetem átírt verzióját. Új címe, a bejegyzésem címe, de azért leírom: A vörösen nyíló rózsa illata. Hogy miért pont a rózsa? Idővel kiderül, ígérem, mert nem csak puszta véletlen, hogy ezt a virágot beleszőttem a címbe, illetve majd a történetbe is. Elsősorban utána jártam, hogy mely virág milyen jelentéssel bír, szóval szándékos választás volt. A Feri elnevezése az iskolának tulajdonképpen az én szavajárásomnak köszönhető. Feri valós iskola, de nem ez a neve. Nem szeretném megemlíteni az eredeti nevét, remélem, ez nem gond. Az asztalos szak tanulható ott, már csak abból is tudom, mert oda jártam, bár nem annak tanultam (lehet, jobban jártam volna vele...). Az új Bogi teljesen más, mint a korábbi, és nem csak külsőleg, belsőleg is változtattam rajta. Néha olyan, mintha az olvasókhoz beszélne, vagyis... igyekeztem olyan stílusban írni, de nem szándékozom ezt túlzásba vinni. Gergő egyelőre nem fog sokat megmutatni magából. Igyekszem minden fejezetet úgy megírni, hogy okot csinálok minden jelenetnek. De egyelőre csak az első fejezet olvasható. Remélem, hogy tetszeni fog azoknak, akik majd elolvassák. És ahogy tőlem az már megszokható, egy kis betekintés a fejezetbe:
Nem igazán vágytam arra, hogy visszatérjek a suliba. A nyár hamar véget ért, és mire feleszméltem, már beköszöntött szeptember elseje. Beülni a kopott iskolapadba, bemagolni az anyagot, figyelni a tanárra, és minél jobban teljesíteni. Nem vagyok egy kiváló tanuló, de mindig is igyekeztem, így kötelességemnek érzem, hogy ez továbbra is így legyen. Az általánosban mintadiákká váltam, bár ez leginkább anyámnak volt köszönhető. Mindig csak a legjobbat várta el, ami miatt nem maradt más választásom. Az apám sosem pártolt meg, hiszen csak bólogató kutyaként viselkedett. Pont úgy, mint azok, amik a kocsi hátuljában élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése