Korán reggel csörgött az óra, amire azonnal felkeltem. Első utam a konyhába vezetett, ahol inni akartam egy kávét, azonban a szörnyű fáradtság ezt nem hagyta, így én sem erőltettem meg magam. Fél óra semmittevés várt. Ebben az időben az ébredezésé volt a főszerep. Kellett, mert könnyebbnek gondoltam, mint rögtön öltözködni, és menni a buszhoz, miközben alig látok. A telefonomon lógtam, hogy videókat nézzek. Semmi komoly, csak egy kis kikapcsolódás. Nem gondoltam semmire, és senkire. Aztán elérkezett az idő, öltözködni kezdtem. Odakint nemrég múlt el a nyár, így laza ruhákat vettem fel. Szeretem a lezser nadrágokat, amik még vékonyak is, csupán a derekamnál tapadt rám. Fehér felső, bőrkabát, ami nem illik a szetthez, és fehér sportcipő, ami elengedhetetlen. Nem rajongok a magassarkú, lábkitörő cipőkért. Magamhoz vettem a táskám, és már indultam is.
A buszon mindig elnyomott az álom, így át is adtam magam neki. Az ülés ugyan kényelmes, de bal lábamat valamiért mindig is érte a hideg. Nem panaszkodtam miatta, elviseltem, de fáztam. Bár nyáron még nem zavaró, azonban a hűvös időszakban már kellemetlen volt. Ugyanakkor nem haltam bele. Felfigyeltem arra, hogy ha a telefonommal vacakolok, gyorsabban telik az idő, így hamarabb is érek oda, ahova kell. Sosem jöttem rá, hogy ez hogyan történik. A hely, ahol dolgozom, egy gyár, ahol rádiókat készítenek, azonban nem egyszerűeket, luxus autókba gyártódnak. Két évvel ezelőtt hívtak fel, hogy nem-e akarok náluk dolgozni, belementem, mert kellett a pénz. Minden remekül ment, és igyekeztem mindenhol jelen lenni, de felbukkant ő, és vele együtt egy ismeretlen érzés is. Érezni a szikrát, ott tombol a levegőben, talán fel is emel, különösképpen akkor, ha ez viszonzást is kap. És én kaptam, de nem tudtam hova tenni. Aggódtam amiatt, hogy tönkremegy a barátság, ami kialakult köztünk. Ugyanakkor, egyszer sem tagadhattam le, hogy zavarba hozott. Izzadás, erős szívverés, és a tudat, hogy a közelemben van. Nem is kellett több. Szerettem vele lenni, de nehéz volt. Próbáltam megerőltetni magam, talán összejött, de utána bénának és ostobának éreztem magam. Aztán… valami olyan történt, amire nem voltam felkészülve. Egyik napról a másikra, idegenné váltam számára. Nem értettem, azt gondoltam, hogy valamit elszúrtam, hogy megijedt az érzésektől, amiket valójában ki sem mutattam. Aztán megtudtam az okát, barátnője lett. A huszonkét éves fejem ezt nehezen viselte el, fájt neki, de leplezte, és senki sem vette észre.
Továbbra is megvolt az izzadás, és a többi, de ő észre sem vett. Már barátok sem voltunk. Azután kialakult egy olyan érzés, amit haragnak hívnak. Haragudtam rá, mert eldobott, pedig semmi rosszat sem tettem. Rideggé váltam irányába, és én is úgy tettem, mintha nem is ismerném. Mindez csak addig a napig ment így, mert utána megtörtem, és nem akartam megállni. A céges bulikat sosem szerettem, de akkor mégis megengedtem magamnak, hogy elmenjek. Karácsony előtt volt, egy étteremben kezdődött minden, ahol tőlem szokatlanul öltöztem fel. Az ünnep színe leginkább a piros, mintában pedig a csillogós volt a népszerűbb, így egyértelmű, hogy ezt a két dolgot párosítottam. Testhez simuló, az anyaga pamut, a vállaim pedig szabadon voltak. Hossza a térdemig ért. Izgultam, mert nem illett hozzám, de a tapadó szemek bátorrá tettek. Beszélgettem másokkal, sokat nevettem, de nem hagyott figyelmen kívül a jelenléte. Tudtam, hogy ott volt, bár azt már nem, hogy észrevett-e. Nem törődtem vele, természetesen szándékosan. Az étterem után egy bárba voltunk hivatalosak, ahova nem sokan jöttek már el. A városban a két hely nem volt messze egymástól, így egy kis gyaloglás könnyen belefért, még csak el sem fáradtam, noha a cipő, amit viseltem, kissé nyomta a lábam.
Mihelyst leültem a bár egyik foteljébe, lehúztam lábaimról, és a megkönnyebbülés érzése átjárta minden porcikámat. A bár maga füstös volt, hiszen lehetett dohányozni, emellett enyhe alkohol gőzben úszott, hiszen sokan fogyasztottak, és gyorsan. Kínáltak engem is, de nem nagyon szerettem volna elfogadni. Egy-két pálinka azonban lecsúszott, ami fokozta hangulatomat. A fekete, fehér lámpás helyet szépnek láttam. Színes fotelei elkápráztattak, noha nem volt bennük semmi különleges, akárcsak a mintás asztalokban. Mire nem képes a szesz. Alkohol mámorban úszva, felfigyeltem rá. Helyesebbnek láttam, mint korábban bármikor. Nem volt jóképű, sem izmos, magasságban hasonlítottunk. Rövid haja, mely nem csak barna, hanem fésült is, megegyezett csodás szemeivel, amikbe áhítattal tekintettem bele akkor. Feltűnt neki, de nem közeledett, így hát megtettem én. A cipőt nem vettem vissza, így mezítláb trappoltam el hozzá. Fáztam, ugyanis a hideg kő érintése, mely talpamat érte, megborzongatta testem. Még akkor is, ha az alkohol fűtött. A szívem gyorsan vert, ahogy mellette mindig. Meglepő tekintete miatt elfogott egy kisebb pánik, de úgy voltam vele, hogy ha már odáig elmentem, nem fordulhatok vissza. Szívem szerint megcsókoltam volna. Annyira vágytam rá, mint soha előtte még. Beszívtam a levegőt, amit lassan, és némán engedtem ki, nem mintha hallotta volna, de óvatos akartam lenni.
– Rég beszéltünk. Minden rendben veled? – Nem pont ilyen kezdést akartam, de nem jutott bátrabb dolog eszembe.
– Persze. Nem történik semmi, ami említésre méltó lenne.
Kezeit zsebre dugta, semmire sem esélyt adva. Izgulni kezdtem, és reménykedni abban, hogy nem vett észre semmit. De mégis akartam a figyelmét. Tudni szerettem volna, hogy együtt van-e még azzal, aki miatt elhanyagolt. Fél óra csacsogás után megnyílt. Boldog voltam, de akkor többre vágytam, kevésnek éreztem a szavakat. Tetteket szerettem volna, érintéseket, csókot, bármit, a közelségére szomjaztam. De nem voltunk csak kettesben, így úgy véltem, kukáznom kell az egészet. Kidobni minden érzést, amit csak én éreztem.
– Lenne kedved egy nyugodtabb helyre menni? – kérdése váratlanul ért, ami arcomra is kiülhetett. Mosolya erről árulkodott. Csak bólintottam.
– A cipőt felveszem, és mehetünk is! – Vissza siettem az említett tárgyért, felhúztam a lábaimra, és nem törődve a kellemetlen érzéssel, mellette termettem. Annyira nem fájt. – Hova szeretnél menni?
– Bárhová, ahol nincs nyüzsgés. – Az öltözőhöz léptünk, ahol kabátjainkat kikérte. Azonnal magamra vettem, hiszen megéreztem a hűvös levegőt, amitől megborzongtam. Sosem szerettem a telet. A vastag, fekete kabátom hamar megszüntette a kellemetlen érzéseket. Külsőleg legalábbis, mert a bensőmben tomboltam. Nem a düh miatt, épp ellenkezőleg. Amint belebújt ő is a kabátjába, és magára vette francia sapkáját, közelebb lépett, hogy a kapucnit, mely kabátomon volt, fejemre húzza. – Csak azért, hogy nehogy megfázz!
Mindig is odafigyelt rám, sokszor még akkor is, amikor fel sem tűnt nekem. Ráadásul azokban a napokban is, amikor egymáshoz sem szóltunk. Elfelejtettem. Azonban a közelsége megrészegített, a hideg hatására pedig nem éreztem már az alkohol hatását, mintha nem is ittam volna. Magam sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy közelebb léptem hozzá, de megtettem. Határozott tekintete, bátorított, mintha ő is akarta volna. Éppen ezért, emiatt összeért a szánk, és onnan már nem volt visszaút.
Sosem jártam a lakásán, de a csókunk után ugyanarra gondoltunk, mindegy, hogy hol, csak egymáséi legyünk. Egy hotel mellett voksoltam, de ő ragaszkodott a saját otthonához, így belementem. Nem volt lehetőségem, és időm arra, hogy körbenézzek, mert egyenesen a szobájába invitált, ahol gyorsan szabadított meg minden gönctől. Nem finomkodtunk, nem cirógattuk egymást, mert nem azt akartuk. Arra vágytam, hogy belém hatoljon, hogy magamban érezzem. Elfeküdtem az ágyán, miközben ő fölém kerekedett. Lábaimat felemeltem, majd széttártam, ő pedig hezitálás nélkül lökte magát belém. Azonnal karjaiba kapaszkodtam. Nem kellett semmit tennie azért, hogy nedves legyek, mert már az voltam. Testünk egyszerre mozgott. Minden egyes lökésnél, egyre jobban éreztem magam. Teljesen átjárt a vágy, ráadásul amit iránta éreztem, képes volt fokozni az élményt. Hirtelen hagyta abba, amivel egy kisebb csalódást éreztem. Nem volt jó? Valamit rosszul csináltam? Mielőtt feltehettem volna neki ezeket a kérdéseket, megkért, hogy forduljak meg. Eleget téve kérésének, úgy tettem. A fenekemet feltoltam, míg felsőtestemet az ágyhoz passzíroztam. Péniszét lassan tolta be, kínzóan lassan, de amikor teljesen elmerült bennem, azt hittem, hogy menten elélvezek. Nem akartam, nem olyan hamar. Kuncogó hangot hallatott, aztán egyik kezét megéreztem hátamon. Nem simogatni akart, hanem lenyomni, erősebben, hogy aztán megmutassa, tud ő gyorsabban is. Egy hangos nyögés szökött ki ajkaim közül. Zakatolt a szívem, akár a sebesvonat, vagy talán még annál is gyorsabban. Akkor, abban a pillanatban jöttem rá, hogy szeretem. Szerelmes voltam belé, talán mindvégig, csak nem jöttem rá. Annyira jó volt, ahogy mozgatta csípőjét, ahogy éreztem, mennyire tempósan járt bennem, hogy egyszerre élvezzünk el. Fenekembe markolt, rögtön utána megtöltött ondójával, miközben én remegve értem el a csúcsot, megfeszült testtel. Hangom betöltötte az egész szobát, ki tudja, talán még a lakást is. Amikor kihúzta magát belőlem, némi váladék kifolyt hüvelyemből, egyenesen a tiszta ágyneműre. Nem sajnáltam.
És, hogy mi a helyzet most? Nos, a felesége lettem. Az élet fura fintora, vagy jókor voltunk jó helyen? Nem számít ez már, hiszen együtt vagyunk, és szerelmesek egymásba. Minden szeretkezésünk alkalmával csókokkal halmoz el, kedves velem. Tudja, hogy mit akar a testem, hisz ismeri minden porcikámat. Minden érintését viszonzom, és én is örömet okozok neki. Együttléteink során sikerül elérnie, hogy a nevét szajkózzam.
A buszon mindig elnyomott az álom, így át is adtam magam neki. Az ülés ugyan kényelmes, de bal lábamat valamiért mindig is érte a hideg. Nem panaszkodtam miatta, elviseltem, de fáztam. Bár nyáron még nem zavaró, azonban a hűvös időszakban már kellemetlen volt. Ugyanakkor nem haltam bele. Felfigyeltem arra, hogy ha a telefonommal vacakolok, gyorsabban telik az idő, így hamarabb is érek oda, ahova kell. Sosem jöttem rá, hogy ez hogyan történik. A hely, ahol dolgozom, egy gyár, ahol rádiókat készítenek, azonban nem egyszerűeket, luxus autókba gyártódnak. Két évvel ezelőtt hívtak fel, hogy nem-e akarok náluk dolgozni, belementem, mert kellett a pénz. Minden remekül ment, és igyekeztem mindenhol jelen lenni, de felbukkant ő, és vele együtt egy ismeretlen érzés is. Érezni a szikrát, ott tombol a levegőben, talán fel is emel, különösképpen akkor, ha ez viszonzást is kap. És én kaptam, de nem tudtam hova tenni. Aggódtam amiatt, hogy tönkremegy a barátság, ami kialakult köztünk. Ugyanakkor, egyszer sem tagadhattam le, hogy zavarba hozott. Izzadás, erős szívverés, és a tudat, hogy a közelemben van. Nem is kellett több. Szerettem vele lenni, de nehéz volt. Próbáltam megerőltetni magam, talán összejött, de utána bénának és ostobának éreztem magam. Aztán… valami olyan történt, amire nem voltam felkészülve. Egyik napról a másikra, idegenné váltam számára. Nem értettem, azt gondoltam, hogy valamit elszúrtam, hogy megijedt az érzésektől, amiket valójában ki sem mutattam. Aztán megtudtam az okát, barátnője lett. A huszonkét éves fejem ezt nehezen viselte el, fájt neki, de leplezte, és senki sem vette észre.
Továbbra is megvolt az izzadás, és a többi, de ő észre sem vett. Már barátok sem voltunk. Azután kialakult egy olyan érzés, amit haragnak hívnak. Haragudtam rá, mert eldobott, pedig semmi rosszat sem tettem. Rideggé váltam irányába, és én is úgy tettem, mintha nem is ismerném. Mindez csak addig a napig ment így, mert utána megtörtem, és nem akartam megállni. A céges bulikat sosem szerettem, de akkor mégis megengedtem magamnak, hogy elmenjek. Karácsony előtt volt, egy étteremben kezdődött minden, ahol tőlem szokatlanul öltöztem fel. Az ünnep színe leginkább a piros, mintában pedig a csillogós volt a népszerűbb, így egyértelmű, hogy ezt a két dolgot párosítottam. Testhez simuló, az anyaga pamut, a vállaim pedig szabadon voltak. Hossza a térdemig ért. Izgultam, mert nem illett hozzám, de a tapadó szemek bátorrá tettek. Beszélgettem másokkal, sokat nevettem, de nem hagyott figyelmen kívül a jelenléte. Tudtam, hogy ott volt, bár azt már nem, hogy észrevett-e. Nem törődtem vele, természetesen szándékosan. Az étterem után egy bárba voltunk hivatalosak, ahova nem sokan jöttek már el. A városban a két hely nem volt messze egymástól, így egy kis gyaloglás könnyen belefért, még csak el sem fáradtam, noha a cipő, amit viseltem, kissé nyomta a lábam.
Mihelyst leültem a bár egyik foteljébe, lehúztam lábaimról, és a megkönnyebbülés érzése átjárta minden porcikámat. A bár maga füstös volt, hiszen lehetett dohányozni, emellett enyhe alkohol gőzben úszott, hiszen sokan fogyasztottak, és gyorsan. Kínáltak engem is, de nem nagyon szerettem volna elfogadni. Egy-két pálinka azonban lecsúszott, ami fokozta hangulatomat. A fekete, fehér lámpás helyet szépnek láttam. Színes fotelei elkápráztattak, noha nem volt bennük semmi különleges, akárcsak a mintás asztalokban. Mire nem képes a szesz. Alkohol mámorban úszva, felfigyeltem rá. Helyesebbnek láttam, mint korábban bármikor. Nem volt jóképű, sem izmos, magasságban hasonlítottunk. Rövid haja, mely nem csak barna, hanem fésült is, megegyezett csodás szemeivel, amikbe áhítattal tekintettem bele akkor. Feltűnt neki, de nem közeledett, így hát megtettem én. A cipőt nem vettem vissza, így mezítláb trappoltam el hozzá. Fáztam, ugyanis a hideg kő érintése, mely talpamat érte, megborzongatta testem. Még akkor is, ha az alkohol fűtött. A szívem gyorsan vert, ahogy mellette mindig. Meglepő tekintete miatt elfogott egy kisebb pánik, de úgy voltam vele, hogy ha már odáig elmentem, nem fordulhatok vissza. Szívem szerint megcsókoltam volna. Annyira vágytam rá, mint soha előtte még. Beszívtam a levegőt, amit lassan, és némán engedtem ki, nem mintha hallotta volna, de óvatos akartam lenni.
– Rég beszéltünk. Minden rendben veled? – Nem pont ilyen kezdést akartam, de nem jutott bátrabb dolog eszembe.
– Persze. Nem történik semmi, ami említésre méltó lenne.
Kezeit zsebre dugta, semmire sem esélyt adva. Izgulni kezdtem, és reménykedni abban, hogy nem vett észre semmit. De mégis akartam a figyelmét. Tudni szerettem volna, hogy együtt van-e még azzal, aki miatt elhanyagolt. Fél óra csacsogás után megnyílt. Boldog voltam, de akkor többre vágytam, kevésnek éreztem a szavakat. Tetteket szerettem volna, érintéseket, csókot, bármit, a közelségére szomjaztam. De nem voltunk csak kettesben, így úgy véltem, kukáznom kell az egészet. Kidobni minden érzést, amit csak én éreztem.
– Lenne kedved egy nyugodtabb helyre menni? – kérdése váratlanul ért, ami arcomra is kiülhetett. Mosolya erről árulkodott. Csak bólintottam.
– A cipőt felveszem, és mehetünk is! – Vissza siettem az említett tárgyért, felhúztam a lábaimra, és nem törődve a kellemetlen érzéssel, mellette termettem. Annyira nem fájt. – Hova szeretnél menni?
– Bárhová, ahol nincs nyüzsgés. – Az öltözőhöz léptünk, ahol kabátjainkat kikérte. Azonnal magamra vettem, hiszen megéreztem a hűvös levegőt, amitől megborzongtam. Sosem szerettem a telet. A vastag, fekete kabátom hamar megszüntette a kellemetlen érzéseket. Külsőleg legalábbis, mert a bensőmben tomboltam. Nem a düh miatt, épp ellenkezőleg. Amint belebújt ő is a kabátjába, és magára vette francia sapkáját, közelebb lépett, hogy a kapucnit, mely kabátomon volt, fejemre húzza. – Csak azért, hogy nehogy megfázz!
Mindig is odafigyelt rám, sokszor még akkor is, amikor fel sem tűnt nekem. Ráadásul azokban a napokban is, amikor egymáshoz sem szóltunk. Elfelejtettem. Azonban a közelsége megrészegített, a hideg hatására pedig nem éreztem már az alkohol hatását, mintha nem is ittam volna. Magam sem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy közelebb léptem hozzá, de megtettem. Határozott tekintete, bátorított, mintha ő is akarta volna. Éppen ezért, emiatt összeért a szánk, és onnan már nem volt visszaút.
Sosem jártam a lakásán, de a csókunk után ugyanarra gondoltunk, mindegy, hogy hol, csak egymáséi legyünk. Egy hotel mellett voksoltam, de ő ragaszkodott a saját otthonához, így belementem. Nem volt lehetőségem, és időm arra, hogy körbenézzek, mert egyenesen a szobájába invitált, ahol gyorsan szabadított meg minden gönctől. Nem finomkodtunk, nem cirógattuk egymást, mert nem azt akartuk. Arra vágytam, hogy belém hatoljon, hogy magamban érezzem. Elfeküdtem az ágyán, miközben ő fölém kerekedett. Lábaimat felemeltem, majd széttártam, ő pedig hezitálás nélkül lökte magát belém. Azonnal karjaiba kapaszkodtam. Nem kellett semmit tennie azért, hogy nedves legyek, mert már az voltam. Testünk egyszerre mozgott. Minden egyes lökésnél, egyre jobban éreztem magam. Teljesen átjárt a vágy, ráadásul amit iránta éreztem, képes volt fokozni az élményt. Hirtelen hagyta abba, amivel egy kisebb csalódást éreztem. Nem volt jó? Valamit rosszul csináltam? Mielőtt feltehettem volna neki ezeket a kérdéseket, megkért, hogy forduljak meg. Eleget téve kérésének, úgy tettem. A fenekemet feltoltam, míg felsőtestemet az ágyhoz passzíroztam. Péniszét lassan tolta be, kínzóan lassan, de amikor teljesen elmerült bennem, azt hittem, hogy menten elélvezek. Nem akartam, nem olyan hamar. Kuncogó hangot hallatott, aztán egyik kezét megéreztem hátamon. Nem simogatni akart, hanem lenyomni, erősebben, hogy aztán megmutassa, tud ő gyorsabban is. Egy hangos nyögés szökött ki ajkaim közül. Zakatolt a szívem, akár a sebesvonat, vagy talán még annál is gyorsabban. Akkor, abban a pillanatban jöttem rá, hogy szeretem. Szerelmes voltam belé, talán mindvégig, csak nem jöttem rá. Annyira jó volt, ahogy mozgatta csípőjét, ahogy éreztem, mennyire tempósan járt bennem, hogy egyszerre élvezzünk el. Fenekembe markolt, rögtön utána megtöltött ondójával, miközben én remegve értem el a csúcsot, megfeszült testtel. Hangom betöltötte az egész szobát, ki tudja, talán még a lakást is. Amikor kihúzta magát belőlem, némi váladék kifolyt hüvelyemből, egyenesen a tiszta ágyneműre. Nem sajnáltam.
És, hogy mi a helyzet most? Nos, a felesége lettem. Az élet fura fintora, vagy jókor voltunk jó helyen? Nem számít ez már, hiszen együtt vagyunk, és szerelmesek egymásba. Minden szeretkezésünk alkalmával csókokkal halmoz el, kedves velem. Tudja, hogy mit akar a testem, hisz ismeri minden porcikámat. Minden érintését viszonzom, és én is örömet okozok neki. Együttléteink során sikerül elérnie, hogy a nevét szajkózzam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése