Évekkel később

Hihetetlen számomra, hogy konkrétan befejezetté vált az a történet, ami egy korábbiból született újjá. A vörösen nyíló rózsa illata megkapta a befejezését, ezúttal Tomi szemével. Imádom Bogit és Tomit együtt. Valami hihetetlen szuper páros lett belőlük. Összesen 18 fejezet lett, ebből 4 extra fejezet (2 még vár) is született. Nem terveztem amúgy sem olyan hosszúnak, mert arra fektettem a hangsúlyt, hogy reális legyen. A korhatár és a P betűvel kezdődő szó is megtalálható benne. És ugye ezen dolgok nem éppen boldog befejezésre utalnak. De mindenképpen szerettem volna, ha a fő párosom boldog egymással. Mindeközben a mellék szereplőkről sem feledkeztem meg. Egyedül Gergőt hagytam ki, de vele nem is szándékozom már semmit sem tenni. Nagyon élveztem írni, de még nem búcsúzom, ugyanis két extra fejezettel még jövök. Bogi rokona, aki párszor említve volt, végre megmutatja magát; míg a másikban Bianka és Bogi beszélgetésén lesz a hangsúly. Egy kis morzsa a 18. fejezetből:

A nap lassan jelenik meg a horizonton, miközben a házak annak fényében úsznak. Hány éve is már annak, hogy megkért, éljek vele, és a szüleivel? Azt hiszem, lehet nyolc. De talán nem is számít ez. Nem fontos, hiszen töretlenül itt vagyunk egymásnak. Ahogy befejeztük a középiskolát, én tovább akartam tanulni, ő azonban munkába szeretett volna állni. Ezen összekaptunk. Az első veszekedésünk volt. Kibékültünk ugyan, de kis bőgőmasina lett az évek alatt. Egy kicsit gonosz tőlem, de olyankor igazán aranyos. Amiért azonban lenyűgözött, hogy láttam rajta a változást. Rengeteget fejlődött. Előnyére.

A másik lány

A tárgyalás folytatódik, ahol felbukkan egy másik lány. Ennek köszönhetően, Gergő már nem ússza meg a börtönt. Hogy a lány mit mond, hogy miket élt át, kiderül a fejezetből. Emellett, Bogi egy új érzést tapasztal meg. Beszélget a szüleivel is, és hát, a Tomival közös jelenetekből sem lesz hiány. Imádom a párosukat. Most kivételesen, egy kis részlet:

A friss levegő jót tett a fejemnek, szükségem volt rá. Amikor visszaértem az épületbe, Laura jött oda hozzám. Átölelt. Talán arra is szükségem van, az ölelésre. Mindenkitől, aki itt van velem. Sok időm nem maradt semmi másra, ugyanis vissza kellett jönnöm. Szerencsére Gergő nincs a teremben. Nem hiszem, hogy el tudnám viselni a jelenlétét. A széken foglalok helyet. Az ügyvédnő egyelőre nem mondott semmit. Nekem legalábbis. A bíró is visszatér, hogy elfoglalja a helyét.

Ez nehéz

Megírt fejezet volt. Igyekeztem éreztetni Bogi fájdalmát, emellett Gergő elborult gondolatait is. Illetve, hamarosan érkezik egy lány, aki komoly segítség lesz Boginak. Szerettem volna még arról is írni, hogy Bogi miképpen gondol a körülötte lévő személyekhez (leginkább Tomihoz). Az ő részeiket annyira jó volt írni. A következő fejezetre viszont várni kell, mert kutakodni szeretnék, hogyan is zajlik egy tárgyalás. Ehhez nem csak cikkek kellenek (némelyiket nem jó olvasni...), hanem leírások is. Nagy vonalakban azért a szemem előtt van. Mindenesetre, kemény fejezetek lettek az utóbbiak. A dalok, amiket hallgattam a Bogi és Tomi jeleneteknél:

Komolyra fordultak a dolgok

Ugyanis bedobtam a karaktereimet a mély vízbe, kezdve Gergővel. Hogy pontosan miről is van szó? Kiderül a fejezetből, de ez most durvább, mint bárki hinné. Nem szeretnék most idézetben részletet hozni, mert nem akarom bemutatni, még egy kicsit sem. Helyette maradjon az itt még, hogy a dolgok érdekes fordulatot vettek. Lesz olyan, aki a helyére kerül. Lesz olyan személy, aki a másik miatt tenni akar valamit. Azt azért leszögezem, hogy bizonyos részeknél bőgtem kicsit (ez van, ha írás alatt beleélem magam). Emellett, Tomi is kapott egy kis lehetőséget arra, hogy beszéljen a saját meglátásából.