Hihetetlen számomra, hogy konkrétan befejezetté vált az a történet, ami egy korábbiból született újjá. A vörösen nyíló rózsa illata megkapta a befejezését, ezúttal Tomi szemével. Imádom Bogit és Tomit együtt. Valami hihetetlen szuper páros lett belőlük. Összesen 18 fejezet lett, ebből 4 extra fejezet (2 még vár) is született. Nem terveztem amúgy sem olyan hosszúnak, mert arra fektettem a hangsúlyt, hogy reális legyen. A korhatár és a P betűvel kezdődő szó is megtalálható benne. És ugye ezen dolgok nem éppen boldog befejezésre utalnak. De mindenképpen szerettem volna, ha a fő párosom boldog egymással. Mindeközben a mellék szereplőkről sem feledkeztem meg. Egyedül Gergőt hagytam ki, de vele nem is szándékozom már semmit sem tenni. Nagyon élveztem írni, de még nem búcsúzom, ugyanis két extra fejezettel még jövök. Bogi rokona, aki párszor említve volt, végre megmutatja magát; míg a másikban Bianka és Bogi beszélgetésén lesz a hangsúly. Egy kis morzsa a 18. fejezetből:
A nap lassan jelenik meg a horizonton, miközben a házak annak fényében úsznak. Hány éve is már annak, hogy megkért, éljek vele, és a szüleivel? Azt hiszem, lehet nyolc. De talán nem is számít ez. Nem fontos, hiszen töretlenül itt vagyunk egymásnak. Ahogy befejeztük a középiskolát, én tovább akartam tanulni, ő azonban munkába szeretett volna állni. Ezen összekaptunk. Az első veszekedésünk volt. Kibékültünk ugyan, de kis bőgőmasina lett az évek alatt. Egy kicsit gonosz tőlem, de olyankor igazán aranyos. Amiért azonban lenyűgözött, hogy láttam rajta a változást. Rengeteget fejlődött. Előnyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése