Hanna leszáll a gépről, hogy találkozzon Laurával, aki valamennyire körbevezeti a lányt. Mesél a múltjáról a lánynak, és a szüleiről is esik pár szó. Emellett a tengert is megcsodálhatja teljes valójában. A szobájában eltölt egy kis időt, végül egyedül megy le a vidámparkba. Ez Hanna első napja ebben a városban.
A repülőút… Fogalmam sincs, hogy milyen volt, mert elaludtam. A légiutas kísérő hölgy keltett fel. Azt hiszem, elfeküdtem a nyakam, mert egy picit fáj. Ezt leszámítva, kicsit sem vagyok kipihent. Ilyen sokat ülő helyzetben lenni nem az igazi. De végre leszállhatok, nyújtózhatok egyet. A bőröndömet magamhoz veszem, és elindulok a várótermen keresztül, egészen a kijáratig. Persze, utólag még átvizsgáltak, és csak úgy jöhettem ki… Ide… Ebbe a hatalmas városba. Te jó ég! El sem hiszem, hogy itt fogok élni két évig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése