Történik egy és más, ami érdekessé teszi a friss fejezetet. A vörösen nyíló rózsa illata megkapta a kilencedik fejezetét, hosszú kihagyás után. Ezen fejezet után Gergő gondolatai kapnak majd hangot. Igaz, hogy a mostani fejezetben őt szerettem volna megszólaltatni, de másképp jött össze a dolog. Szerintem azonban, jobb is így. Ez a fejezet nagyon íratta magát, de a következő is ilyen lesz. Egy kis ízelítő:
Elképesztő, hogy mennyire tud rohanni az idő; ahogy az is, hogy mennyire meg tud változni a környezetem. Nem csak a tájra gondolok, hanem az emberekre, akik körülvesznek. De ne siessünk ennyire. Az esti csók óta, valahogy másképp viselkedem. Nem változtam meg, sokkal inkább, mintha kivirultam volna. Akárcsak egy rózsa. Egy élénk vörös rózsa, mely folyamatosan öntözve van. Gergő, amikor csak teheti, csókolózni akar. Néha soknak érzem, de vannak pillanatok, amikor bármit megadnék azért, hogy hozzám érjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése