Üdvözletem! Az elmúlt napokban arra gondoltam, hogy eme témát is érdemes lenne boncolgatni. Hogyan írok én? Az első: kitalálni a helyzetet, szituációt, karaktereket, valamint a helyszínt. Emellett koncentrálok arra is, hogy ne egy síkúak legyenek a személyiségek. Persze ez inkább akkor érvényes, ha két külön regényről van szó. Nekem könnyebb első szám, egyes személyben írni. Valahogy az áll kézre, és könnyebben is megy; nem érzem úgy, hogy elakadok benne. A második: a kitalált szereplőkhöz megkeresni a megfelelő képet, ami eltart általában rettentő sokáig. Jobb esetben csak pár perc, és rá is találok arra, aminél érzem a kémiát, a kép és köztem. Ha helyszínt választok, akkor olyanra is ügyelek, amit ismerek, vagy időközben ismerem meg. A vörösen nyíló rózsa illatában például Tatabánya van említve. Ebben a városban élek, jól ismerem, könnyen eligazodom bárhol, illetve nem is kell kutakodnom az adott helyszínek után, mert tudom, mi merre. Persze alkalmazok eltéréseket, mert néha kell. És ha már ilyen témánál tartunk, Feri. Feri nem egy férfi, hanem az az iskola, ahova én is jártam, és hát én neveztem el így, még annak idején. A rendes nevét nem írom le, de nem gondolom, hogy ez bárkit is zavarna.
Milyenek a karaktereim? Mindegyikükben van egy kicsi "én". Bogi érett, határozott (noha nem mindig), de nem tökéletes, hiszen sokszor hibázik, amiről olvashat az, aki elkezdi a történetét. Gergőre is jellemző a határozottság, de a lány miatt ez megtört, és csak nehezebb lesz. Persze ő már egy felnőtt férfi, aki próbál felnőttesen viselkedni. De ez nem azt jelenti, hogy gyerekes lenne, de néha előfordul olyan megszólalás, amit meg is bán. A Nárcisz történetemben Linett már egy teljesen más személyiség. Lázadó, de a háttere talán okot adott erre. Szabad szájú, és nem fél kimondani azt, ami zavarja. A jövőbeni regényeim szereplői is különlegesek lesznek, de ez már egy másik történet. A két lányban egyébként az a közös, hogy ugyanabba az iskolába járnak. Apró megjegyzés: a két szakma tanulható ott.
Meg van a fejemben a befejezés, gondolok erre mindig, de ez így is van. Tudom, hogy Bogi mit fog tenni, ahogy azt is, hogy Gergő milyen lépéseket tesz. A mellékszereplőimnek is meg van a maga élete, és azokat sem szeretném mellőzni. Sokan vannak úgy vele, hogy egyedit akarnak alkotni, és én is így vagyok ezzel. Nagyon sok könyvet olvastam, bár kevesebbet a tiltott szerelem kategóriából. Nem tagadhatom le, hogy ez a kedvencem, így mindenképpen ilyen téren szerettem volna írni. Olvastam a Hidegháborút, így megfordult a fejemben, hogy annál jobbat nem fogok olvasni, de alkotni sem. Azonban ha így állok hozzá, akkor lehúzom magam, és az nem jó. Valahol olvastam, hogy olyan regényt írjunk, amiről olvasnánk. Ezért kezdtem el az Élj úgy, mint című történetet. Rábíztam egy bétázóra, aki nagyon jó javaslatokat adott. El is kezdtem úgy átírni, de sehogy sem haladtam, így némi szünet után, megszületett: A vörösen nyíló rózsa illata. Teljesen más stílus, érettebb felfogással, mert az előző túl gyermekies volt, elkapkodott és szörnyű. Persze nem akarom leszólni, hiszen az is az enyém. Ami a lényeg, hogy egy olyan tanár-diák románcról akarok olvasni, amiben érződik, hogy tényleg tiltott a kapcsolatuk, a köztük lévő korról nem is beszélve. Így jött Bogi és Gergő a képbe. Eleinte csak a feszültség érezhető kettejük között, de az első elcsattant csók után borul minden. Persze nem akarok spoilerezni. Egy olyan szerelemről akarok olvasni, ami tiltott, mindemellett ez érződik is; ezért elkezdtem írni. Végezetül pedig, érdekelne, hogy ki hogyan ír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése