Üdvözletem! Megírtam A vörösen nyíló rózsa illatának az ötödik fejezetét. Bogi valamennyire közelebb kerül az eddig csak megemlített, vagy itt-ott felbukkanó fiúhoz. Emellett rájön egy érzésre, de tudja, abból nem lehet semmi. Vajon mikor törik meg? A hozzám oly jellemző kis ízelítő:
A péntek, és vele együtt a hétvége úgy telt el, mintha nem is lett volna. Szombaton elmentem a plázába, bár nem vettem semmit. Gondoltam arra, hogy megnézek egy filmet; de a plakátokon túl nem jutottam tovább, így hát hazamentem. Vasárnap csak a tanulással foglalkoztam. A beszélgetésünk óta, valahogy nem lelem a helyem. Én magam is tisztában vagyok azzal, hogy így a legjobb; noha nem is alakult ki semmi sem köztünk, csupán megelőztük, hogy tényleg ne is legyen semmi. Ennek ellenére, magányos vagyok. Hiányzik a cukkolása; akárcsak az, amikor pimasznak szólított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése