Egy kis anime

Üdvözletem! Amíg az írással hadilábon állok, úgy döntöttem, hogy korábbi hobbimnak is szívesen élnék. Kissé felfrissítve meg is osztom azt az animét, amivel annak idején foglalkoztam. Első hivatalos fordításom volt, amit azóta is szeretek, és hamarosan érkezik a második évada is. Az idő alatt az elsőt megismertetném azokkal, akik felnéznek a blogomra. Emellett más lett a kinézete is az oldalamnak. Valahogy nem tetszett az a sötétség. Ez most sokkal vidámabb, és közelebb is áll az ízlésvilágomhoz.

A tanár gondolatai

Üdvözletem! Sikerült keddre hozni a soron következő fejezetet. Gergő kapott most szót, így a teljes fejezet az övé lett. Élveztem írni, és remélem, hogy közelebb kerül az olvasókhoz. Néha tartottam szünetet, itt-ott hirtelen jöttek a történések, de kijelenthetem, hogy szeretem Gergőt, mint egyik karakteremet. Boginak pedig sikerül meglepnie, ám előtte történik valami a szertárban. Egy kis ízelítő:

Félmeztelenül ülök a tükrömmel szemben; mindezt azért, hogy realizáljam, mi a fenét is művelek. Úgy gondoltam, ha szembe nézhetek önmagammal, menni fog. Hajamról csöpög a víz, mert pár perccel ezelőtt lezuhanyoztam. Reménykedtem abban, hogy ez segít, de nem. Utálok káromkodni, de kibaszott idióta vagyok! Beletúrok hajamba, amire ráférne egy szárítás; de ahogy az órára pillantok, rájövök, nincs több időm.

Így írok én

Üdvözletem! Az elmúlt napokban arra gondoltam, hogy eme témát is érdemes lenne boncolgatni. Hogyan írok én? Az első: kitalálni a helyzetet, szituációt, karaktereket, valamint a helyszínt. Emellett koncentrálok arra is, hogy ne egy síkúak legyenek a személyiségek. Persze ez inkább akkor érvényes, ha két külön regényről van szó. Nekem könnyebb első szám, egyes személyben írni. Valahogy az áll kézre, és könnyebben is megy; nem érzem úgy, hogy elakadok benne. A második: a kitalált szereplőkhöz megkeresni a megfelelő képet, ami eltart általában rettentő sokáig. Jobb esetben csak pár perc, és rá is találok arra, aminél érzem a kémiát, a kép és köztem. Ha helyszínt választok, akkor olyanra is ügyelek, amit ismerek, vagy időközben ismerem meg. A vörösen nyíló rózsa illatában például Tatabánya van említve. Ebben a városban élek, jól ismerem, könnyen eligazodom bárhol, illetve nem is kell kutakodnom az adott helyszínek után, mert tudom, mi merre. Persze alkalmazok eltéréseket, mert néha kell. És ha már ilyen témánál tartunk, Feri. Feri nem egy férfi, hanem az az iskola, ahova én is jártam, és hát én neveztem el így, még annak idején. A rendes nevét nem írom le, de nem gondolom, hogy ez bárkit is zavarna.

Milyenek a karaktereim? Mindegyikükben van egy kicsi "én". Bogi érett, határozott (noha nem mindig), de nem tökéletes, hiszen sokszor hibázik, amiről olvashat az, aki elkezdi a történetét. Gergőre is jellemző a határozottság, de a lány miatt ez megtört, és csak nehezebb lesz. Persze ő már egy felnőtt férfi, aki próbál felnőttesen viselkedni. De ez nem azt jelenti, hogy gyerekes lenne, de néha előfordul olyan megszólalás, amit meg is bán. A Nárcisz történetemben Linett már egy teljesen más személyiség. Lázadó, de a háttere talán okot adott erre. Szabad szájú, és nem fél kimondani azt, ami zavarja. A jövőbeni regényeim szereplői is különlegesek lesznek, de ez már egy másik történet. A két lányban egyébként az a közös, hogy ugyanabba az iskolába járnak. Apró megjegyzés: a két szakma tanulható ott.

Meg van a fejemben a befejezés, gondolok erre mindig, de ez így is van. Tudom, hogy Bogi mit fog tenni, ahogy azt is, hogy Gergő milyen lépéseket tesz. A mellékszereplőimnek is meg van a maga élete, és azokat sem szeretném mellőzni. Sokan vannak úgy vele, hogy egyedit akarnak alkotni, és én is így vagyok ezzel. Nagyon sok könyvet olvastam, bár kevesebbet a tiltott szerelem kategóriából. Nem tagadhatom le, hogy ez a kedvencem, így mindenképpen ilyen téren szerettem volna írni. Olvastam a Hidegháborút, így megfordult a fejemben, hogy annál jobbat nem fogok olvasni, de alkotni sem. Azonban ha így állok hozzá, akkor lehúzom magam, és az nem jó. Valahol olvastam, hogy olyan regényt írjunk, amiről olvasnánk. Ezért kezdtem el az Élj úgy, mint című történetet. Rábíztam egy bétázóra, aki nagyon jó javaslatokat adott. El is kezdtem úgy átírni, de sehogy sem haladtam, így némi szünet után, megszületett: A vörösen nyíló rózsa illata. Teljesen más stílus, érettebb felfogással, mert az előző túl gyermekies volt, elkapkodott és szörnyű. Persze nem akarom leszólni, hiszen az is az enyém. Ami a lényeg, hogy egy olyan tanár-diák románcról akarok olvasni, amiben érződik, hogy tényleg tiltott a kapcsolatuk, a köztük lévő korról nem is beszélve. Így jött Bogi és Gergő a képbe. Eleinte csak a feszültség érezhető kettejük között, de az első elcsattant csók után borul minden. Persze nem akarok spoilerezni. Egy olyan szerelemről akarok olvasni, ami tiltott, mindemellett ez érződik is; ezért elkezdtem írni. Végezetül pedig, érdekelne, hogy ki hogyan ír.

Kell kép a karakterhez, vagy sem?

Üdvözletem! Egy dolgot szeretnék "feszegetni", ami foglalkoztat. Ha valaki elkezd írni, ahhoz kellenek karakterek, akik a történeteink szereplői. Most mindegy, hogy mellék, vagy fő. Esetemben nehéz lenne elképzelnem, hogy ne alkalmazzak képet/képeket. Persze nem mindegyiket osztom meg, de a gépemen ott vannak, külön mappában. Számomra azért kellenek, mert úgy tudom beleképzelni magam az adott személybe, így pedig könnyebben megy az a rész, ami az adott karakteré. Ha önmagamból kell kiindulnom, akkor ha olvasok valamilyen könyvet, amiben körül van írva a személy; van egy elképzelt kép róla, ami biztosan más, mint amit az írónő megálmodott. Ilyenkor általában nem akarom látni az eredetit, mert könnyen lehet, hogy csalódás ér, mert teljesen más, mint amit magam elé képzeltem. És részemről ez az oka, hogy nem erőltetem a képet. Azonban lehetnek olyan esetek, amikor meg kell mutatnom, így remélem, hogy senki kedvét sem rombolom szét. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy bevágok ide egy fotót, egy random emberről. Mostanában szeretek montázsokat készíteni (persze nem vagyok jó benne, de ez legyen mellékes), amiket megosztanék veletek, ezzel persze elárulva, hogy kit hogyan képzeltem el. Ígérem, a főszereplő (aki a mesélő is többnyire) kiléte titok marad. Vagyis inkább a külseje. A vörösen nyíló rózsa illata regényemnek van egy Tomi nevezetű karaktere, akinél egy olyan ember képét használtam, ami tetszik; és szerepekben sokat használtam, mert tudok vele azonosulni. Hogy ő maga kap-e majd szót, egyelőre nem tudom, talán a végén, de az még messze van. A személyisége pedig majd kiderül a fejezetekből, ahogy az is, hogy mit miért is tesz. Nos, erről a Tomiról alkottam egy montázst, amit megosztanék.
Persze a szemem előtt van, hogy sokan nem rajonganak az ilyen dolgokért, mert zavaró lehet, és talán a történeten is ronthat. De ahány ember, annyi vélemény. Amit biztosan állíthatok, hogy montázsokat hozok a jövőben, de nem minden esetben az egyik karakterről, sokkal inkább a fejezetekben található hangulatról. De szívesen olvasom bárki véleményét ezzel kapcsolatban.